Hanga hozzánk jött aludni és úgy tűnt nagyon szeretne beszélni
velünk. A gyerekek viszonylag hamar elaludtak, ami érthető mivel már elég késő
van. Astrid és Hanga már a kanapén beszélgettek valamiről. Oda mentem és én is
csatlakoztam hozzájuk.
-Szeretnék kérni tőletek valamit. - kezdett bele bátortalanul
lány.
-Csak bátran. - válaszoltuk Astriddal szinte egyszerre
-Dagur valahol a tengeren van egy csónakban már napok óta.
-Mi történt? - vágtam közbe érdeklődve.
-Éppen azt néztem, hogy milyen messze vagyunk innen, ami nem ment
nagyon a köd miatt. Egyszer csak meghallottam, hogy felkiált mellettem és a
sárkánya próbálja ledobni magáról. Egy ideig fent tudott maradni, de egyszer
csak elkezdett zuhanni lefelé. próbáltam elkapni, de nem ment. Láttam, ahogy
egy csónakba esik, de aztán mindent ellepett a köd ismét. Elkezdtük keresni,
amikor egyszer csak Szélpenge is elkezdett furcsán viselkedni. Elkezdtem
zuhanni egy erdőbe és a sárkányom nem tett semmit csak elment. A következő,
amire emlékszem az az hogy ti ott vagytok mellettem. - a végén a lány elsírta
magát egy kicsit.
-Holnap indulunk! - jelentettem ki határozottan mire egy értetlen
pillantást kaptam. - Gondolom, azt kéred tőlünk, hogy segítsünk megkeresni és
mi segíteni is fogunk. - rám mosolygott, amit viszonoztam.
- A szobádat ott találod. - mutattam rá egy ajtóra. - Jó éjt!
-Nektek is! - mondta és elindult.
-Gyere menjünk mi is. Hosszú napunk lesz. - Astrid belém karolt és
így mentünk el aludni.
*Másnap reggel:*
Reggel arra keltem, hogy valaki mocorog mellettem és próbál
megszökni. Kinyitottam a szemem és mosolyogva visszahúztam magamhoz Astridot
majd magamhoz húztam. Először megmerevedett a meglepődőségtől, de aztán
belesimult a karomba.
-Jó reggelt Drágám. - mondtam a vállából majd megpusziltam.
-Neked is Kincsem. - mondta és megpuszilta az arcom.
Egyszerre álltunk fel és elindultunk ki. Astrid reggelit ment
csinálni én pedig összeszedtem a cuccokat, amikre szükségünk lehet. Ma a
gyerekek kivételesen nem az iskolába mennek, hanem velünk jönnek. Anyával
megbeszéltük, hogy ma átveszi tőlem a falu gondjait. Már csak a bandával kell
beszélnem.
-Hablaty! Keltsd fel a gyerekeket! - hallottam meg a konyhából a
feleségem hangját.
-Megyek!
Először Damon szobájába mentem be.
-Jó reggelt! Ideje felkelni! - szóltam kedvesen.
-Nem akarok! - szólt tompán.
-Muszály lesz. - mentem közelebb.
-Mert különben mi lesz? - szedte le a fejéről a takarót és rám
nézett.
-Ez! - tettem meg az utolsó lépést az ágyig és elkezdtem Csikizni.
-Neeeeeeeee! Haaagyddddd aabbaaa! - mondta röhögve.
-Na tessék kimenni reggelizni! - mondtam öt perc múlva.
-Igen is! - mondta katonásan és elindult ki.
Fejcsóválva indultam át a lányom szobájába.
-Kisasszony! Tessék felkelni! - ültem le az ágyára és
megsimítottam az arcát. - Jó reggelt! - szóltam hozzá, amikor kinyitotta a
szemeit.
-Neked is! - válaszolta és megölelt. - Kész van már a reggeli? -
kérdezte álmos szemekkel.
-Nem tudom. Gyere, nézzük meg.
Elindultunk ki ahol érdekes látvány fogadott minket. Hanga guggolt
Damon előtt és azt sorolta, hogy miben hasonlít rám és miben Astridra.
-A hajad és a szemed olyan, mint Hablatyé. A szád és az orrod
pedig olyan, mint Astridé. - miközben beszélt megnézte Astridot hogy nem
mondott-e hülyeséget. Az ajtó felé fordult ahol ott álltunk mi. - Jó reggelt! -
jött oda hozzánk mosolyogva. - Szia, Hanga vagyok. - mosolygott rá Thyria-ra és
kezet nyújtott.
-Szia, én Thyria! - fogta meg a kezét.
-Nekem mennem kell. A srácok előtt akarok az iskolába érni.
Összeírtam, hogy mit hozzatok. Ott találkozunk. - felkaptam egy halat meg egy
kenyeret és elindultam.
Pont időben értem oda és még el tudtam kapni Kőfejet és Eretet.
-Hello srácok! Lenne ma számotokra egy kis munkám. Pakoljátok
ezeket össze és fél óra múlva legyetek itt. - adtam a kezükbe egy papírt.
-Miért? - kérdezte Eret értetlenül.
-Nincs időm elmagyarázni. El kell kapnom Takonypócot. Fél óra
múlva itt. - mondtam és elindultam. - Ja és szóljatok Fafejnek is! - kiáltottam
vissza.
Elindultam be egy létszám ellenőrzésre. Jól sejtettem már csak
Kamikazi nincs itt. Remélem, takonypóccal jön. Nem kellett sokat várnom
Kamikazi nem sokkal később berobogott és Takonypóc "üldözte" őt.
-Szia Kamikazi! - kiáltottam oda a lánynak, aki intett és tovább
ment. - Takonypóc beszélnünk kell.
- Esküszöm húsz éve kergettem meg Swen birkáit szóval most nem én
voltam! - emelte fel a kezét.
-Mi? Nem, nem erről van szó nyugi. - mentem mellé nevetve. - Ma
elmegyünk egy kicsit hajókázni. Ezekre lesz szükséged. - oda adtam neki is a
papírt és elmentem.
Halvér is megérkezett és neki is elmondtam, hogy el kell mennünk
és már csak várom őket. Astridék is megérkeztek, már ahogy lassan mindenki más
is.
-Na szóval
gondolom sejtitek már hogy hajóval megyünk. Arra gondoltam, hogy velünk
jöhetnének a gyerekek is, ha már úgy se lesz itt egyetlen egy olyan ember, sem
akitől tanulhatnának. A többit majd a hajón elmondom, mert jobb lenne sietni. -
elindultunk a kikötőbe. Viszonylag gyorsan oda értünk és folytathattam a nap
tervét. - Ma egy embert kell megkeresnünk, aki egy csónakban, van valahol.
Akárhol lehet, úgyhogy mindenki nézze a vizet, hogy lehetőleg minden részletét
lássunk. Van valakinek kérdése? - Néztem körbe.
-Nekem lenne. -
szólalt meg Halvér. - Pontosan kit is keresünk és miért?
-Dagur-t keressük,
és azért mert meg kell keresnünk. Egyéb kérdés? - mindenki a fejét rázta. -
Rendben van. Akkor hát keresésre fel!
Mindannyian
elkezdtük a vizet kémlelni a fiút keresve.
*Aznap estefelé:*
-Még itt maradunk
egy órát, és ha nem találunk, semmit visszamegyünk! Holnap hajnalba idejövünk
és folytatjuk ugyan innen!
-Hablaty ezt látnod kell! – kiáltott át Halvér. Oda mentem hozzá
és elvettem a távcsőt. – Arra néz! – mutatott előre.
Jobban meg kellett néznem mire rájöttem mi az.
-Dagur! – kiáltottam el magam – Arra menjünk megtaláltuk!
Egy hangos örömujjongás kíséretébe elindultunk a fiú felé.
